Becsuktam az ajtót a család után és én is indultam utánuk a nappaliba. Odamentem Vanesszahoz és mosolyogva figyeltem az idegen családot. Iriszeimet a fiúra emeltem. Gesztenye barna tincsei kuszán állnak feje tetején, zöld szemei úgy csillognak akár a gyémánt, és ahogy mosolyra húzta tökéletes ajkait megjelentek gödröcskéi. Egy fekete ramonesos pólót viselt, egy egyszerű fekete cső farmerrel amely térdénél szakadt volt, és lában egy barna csizma díszelgett.
Mire feleszmélek a bambulásomból már előttem állva mosolyog.
-Szia Harry vagyok!
Egy hangot sem vagyok képes kinyögni ahogy férfias illata átjárja testem minden porcikáját
-Ő Bethany. Én meg Vanessza-mosolyog Harryre barátnőm
-Köszi...de én is tudok beszélni-mondtam Vanessszának egy kicsit mogorvábban, mint kellett volna. Kikerültem Harryt és Vanesszat és indultam az ebédlőbe a szüleink után. Helyet foglaltam apa mellett pár perc múlva Vanessza ült le mellém és velem szembe Harry.
-Bethany már rengeteget hallottunk rólad!-mondta Harry anyukája
-Remélem csak jó dolgokat-pillantottam apára és rá mosolyogtam
-Egy ilyen szép lányról csak jókat lehet-mosolygott
-Köszönöm...-mondtam volna a nevét viszont azt még mindig nem tudom
-Anne-mosolygott rám ezek szerint Anne, mosolygása engem is mosolygásra késztetett
-Amm...elárulod, hogy mi volt az a jelenet odakint?-suttogta a fülembe barátnőm
-Semmi-mondtam és rámosolyogtam
Egész vacsora alatt magamon éreztem Harry tekintetét ami szinte lyukat égetett bőrömbe, és elég zavaró volt de ahogy észrevettem ez Őt nem nagyon izgatta
-Köszönjük a vacsorát nagyon finom volt- köszöntem meg és egyben megdicsértem anya főztjét.
-Mi is köszönjük és tényleg nagyon finom volt!- dicsérte meg Anne is. Annya csak elmosolyodott és elkezdte összeszedni a tányérokat
-Segítsek?-kérdeztem mosolyogva
-Nem kell kicsim!-felelte anya
Pár óra múlva már éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok és hamarosan leragadnak a szemeim és ahogy észrevettem Vanessza is ugyan így van ezzel
-Megyünk aludni?-kérdeztem barátnőm
-Aha mehetünk-válaszolt két ásítás közt
-Mi megyünk aludni!- mondtam a szüleimnek. Ránéztem Harryre és rámosolyogtam, felálltam a székből és Vanesszával az oldalamon indultam fel a szobámba.
-Menj nyugodtan elöszőr te fürödni-mondtam Vanesszának
-Oké-mondta és elindult a fürdőbe
Odamentem az ágyhoz és hanyatt feküdtem rajta a plafont bámulva gondolkodni kezdtem a mai napon. Na jó nem! Csak is Harryn jár az agyam sehogy sem tudom onnan kitörölni nem mintha nagyon erőlködnék rajta. Valahogy érzem, hogy nem ez az utolsó találkozásunk és ez aggaszt. Félő hogy bele szeretek hisz pont az esetem és most a hátam közepére sem kívánok egy kapcsolatot és amúgy is látszik rajta, hogy egy "nő faló". Hisz ilyen külsővel ami neki van csak az lehet... Gondolat menetemet egy kopogás zavarja meg. Értetlen pillantást vetettem az ajtó irányában
-Ki az?
Lassan kinyílik, s Harry néz be rajta
-Bejöhetek?
-Öhm..persze gyere csak-ültem fel törökülésben. Harry bejön, becsukja maga után az ajtót ide sétál az ágyamhoz, leül a szélére az egyik kezén megtámaszkodik és úgy néz rám. Tekintete éget, és reménykedem benne, hogy nem látszik annyira rajtam, hogy zavarban vagyok
-Nem zavarok?-kérdezte
-Nem-le hajtottam a fejem és piszkálni kezdtem az ujjaimat mintha az sokkal érdekesebb lenne
-Kérdezhetek valamit?
-Eddig is kérdeztél!-eresztettem el egy mosolyt
-Lenne kedved eljönni velem egy randira?-kérdezte. Most erre mit mondjak?! Az előbb gondolkoztam azon, hogy nem akarok vele közelebbi viszonyba kerülni és most meg...
-Harry...én nem akarlak megbántani de most nincs szükségem erre... És lehet, hogy tévedtem de te egy olyan srácnak tűnsz aki csak játszik a lányokkal hisz ilyen kinézettel...-hajtottam le a fejem
-Szóval jól nézek ki!-tűnődött el
-Na szép megfogtad a lényeget-mondtam hanyagul
-Na jó! Most azért mert göndör a hajam, zöld a szemem, szép a mosolyom és jó a testem már nő faló vagyok?-kérdezte kissé megemelve hangját
-Te hol álltál sorba amikor Isten a szerénységet osztogatta?-kérdeztem egy mosoly kíséretében
És te amikor csúnyaságot?-kérdezte viszonozva mosolyom-Na jó viccet félretéve!
Adj egy esélyt és bebizonyítom, hogy nem vagyok egy nő faló-kérdte tőlem
-Rendben! De ha elcseszed magadra vess!-mondtam neki mosolyogva
-Engem soha ne félts szépség-mondta Harry fülig érő mosollyal. Leadtam Harrynek a számomat. Még pár percig beszéledtünk amikor meg nem hallottuk, hogy Anne hívja Harryt.
-Nekem mennem kell de holnap találkozunk szépség-állt fel Harry,az ágyról és egy puszit adott arcomra majd távozott
-Szia-köszöntem de már csak ajtó hallotta. Visszadöltem az ágyra de akkor Vanessza szökött mellém
-Jujj mindent hallottam. Holnap randid lesz Harryvel-mondta visongva
-Te jobban örülsz neki, mint én- mondtam nevetve. Felálltam az ágyból és elindultam én is fürödni. Bő 15 perc múlva már az ágyban feküdtem és beszélgettem Vanesszával, Harryről és a holnapi randiról. Épp ezért szeretem annyira Vanesszát mert vele mindent megtudok beszélni. A kapcsolatunk elég érdekesen indult mivel az interneten keresztül ismerkedtünk meg és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk és ez így is fog maradni
-Jó éjszakát-köszönt Vannessza és már álomra is hajtotta buksiját
-Neked is!
Sziasztok itt lenne a 2.rész remélem elnyeri tetszéseteket. Kommenteljetek és iratkozzatok fel! Puszi :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése